Rea-listic

Mostanában nem írogattam, de sok minden történt velünk. Belesüllyedtünk viszont az elmúlt hetekben az unalmas hétköznapokba, de most összeszedtük magunkat, és kimozdultunk a szabadba, hátrahagyva a városi élet monotonitását, a beton dzsungel fullasztó hőségét. Igaz, nekem kicsit idegen a vidéki lét, mégis elvarázsol a nyugalom, ami átitatja a falvak, szőlősök, kiskertek csendes auráját. Eszembe juttatja a gyermekkorom vakációit, amikor nagyszüleinkkel szinte reggeltől estig a kiskertben tevékenykedtünk. A gyermeki vidámságot, az önfeledt játékot, a „birtokon” tett csatangolásokat, a játéknak tűnő kerti munkákat, amiket gyerekfejjel annyira lelkesen végeztünk, szerettünk. Habár nálam már akkor is jelentkezett az idegenkedés a „vidékiességtől”, mégis jóérzéssel tekintek vissza azokra az időkre, és örülök, hogy a gyermekeimnek is része lehet hasonló élményben. Anyukám élettársának van egy kisebb területe Sótonyban. Ide kaptunk meghívást egy kis sütögetésre, grillezésre. A gyerekek n...

„Kitört” a nyár, pontosabban a vakáció, a gyerekeknek. Mi, felnőttek pedig kössük fel a gatyánkat! Aki dolgozik, azért, aki nem, az meg azért. Igazán remek szervezőnek kell lenni ahhoz, hogy a szülők tökéletesen kilogisztikázzák a nyári leállás alatti gyerekfelügyeletet, főleg, ha a család együtt is eltöltene egy pár napot a nyár folyamán. Az évek múlásával már talán rutinosabbá válik az év ezen időszaka is, de a „programozás” gyakran fejtörést okozhat. Hiába szeretnének gyermekeink minden nap reggeltől estig a strandon játszadozni, egy idő után az is unalmassá válna, s nem utolsó sorban sokak pénztárcája sem állná a sarat hosszútávon. S mi van, ha az időjárás annak ellenére, hogy nyár van, a bolondját járatja velünk? Ahogy a napokban is.😌 Péntekkel lezárult az idei tanév, s már másnapra az időjárás is bemondta az unalmast. Ráadásul a hétvégén ismét felütötte a fejét a családunkban egy hányásos vírus is, így nem csak a borongós, esős idő miatt szorultunk a lakásba, hanem kénytelen...

Idén biztosan nem villantok a strandon kockahasat, de rajta vagyok az ügyön. Elszántság pipa, már csak a megvalósítás várat magára, amihez kell némi kitartás. Pár hónapja futok, tornázom, ismerkedem a jógával. Jelentem, napról napra jobban bírom a megmérettetéseket. Persze, mint minden anyánál, van, hogy nálam is borul a napi program, és nem tudom, olyan ütemben tartani a terveimet, ahogyan szeretném, de ez nem tántorít el. Nem, nem fogok ódákat zengeni arról, hogyan és mit kell tenned (nem vagyok tréner, sem sportoló, sem egyéb menőség), de pár dologra szeretném felhívni a figyelmedet! 1. Határozd el magad! Első és egyik legfontosabb az elhatározás, az, hogy eldöntsd, vége a punnyadásnak, változtatsz az életeden, az életformádon. 2. Cél Legyen pontosan meghatározott célod, mit szeretnél elérni. Ezt mindig tartsd magad előtt! Haladj lépésről lépésre, és emlékeztesd magadat rá - mintegy motivációként -, ha elfelejtenéd, mit és miért akarsz elérni. S ha ...

Ismét beigazolódott a mondás, miszerint ember tervez, Isten végez. Gondoltam, a pünkösdi hosszú hétvégén a családé, a gyerekeké lesz a főszerep. Milum péntektől már nem volt oviban. Elterveztem, csinálunk egy anya-fia édeskettes napot. Másnap úgyis névnapja volt, így meglepi programmal, játszóházi kalanddal ütöttük el az időt. Mindig lenyűgöz a mérhetetlen energiája, aktivitása. Ezúttal a szokásosnál viszont csendesebb, nyugisabb volt. Több mint fél órát töltött a favonatokkal, de úgy tűnt, jól érezte magát, rengeteget ugrált a trambulinokon, az ugrálóváron, és élvezettel vette az akadályokat a labirintusban. Este azonban már panaszkodott, fáj és megy a hasa. Reggel fél 5 fele Benett ébresztőt fújt. Ébresztette a bátyját is, aki gyanúsan csendben lapított, majd öklendezésre és egy hangos “boára”ugrottam ki az ágyból, mint akit a vészsziréna a csatatérre vezényelt. Három óra sem telt el, ébresztettem az apjukat, beviszem Milut az ügyeletre. Alig két óra alatt a fiamnak semmi szín...

Van az úgy, amikor az ember nehéz napokat él meg. Amikor nem úgy alakul az élete, ahogyan eltervezi. Amikor semmihez sincs kedve, ereje, energiája. Amikor nem jönnek a szavak, pedig számtalan gondolat kavarog a fejében. Amikor képtelen érzéseit szavakba önteni. Amikor legjobban csak arra vágyik, csendben, egyedül, a gondolataival lehessen. Én is így voltam ezzel a napokban. Annyi mindent szerettem volna írni, közölni veletek, kikiáltani a nagyvilágba az érzéseimet, hogy messze szálljanak, ki belőlem, soha vissza nem térve. A szavak azonban nem jöttek, pedig nálam ez ritka eset. Általában be nem áll a szám, és még oviba menet vagy boltban, sorban állás közben is pörögnek a gondolatok, s már látom is magam előtt, hogyan is foglalnám mondatokba az elmélkedéseimet, vagy éppen miként mesélhetnék el egy jó sztorit, olyan „Reásan”, a magam bolondos, ironikus látásmódjával, a dilijeimmel, a valóságot, ahogy van, ahogy vagyunk, ahogy vagyok. Most viszont itt vagyok, napok óta agyalok, s i...

Tudom, ha a szokásosnál korábban ébrednek a gyerekek, akkor annak biztosan rohanás lesz a vége, hogy beérjünk a bölcsibe, oviba. Valahogy ilyenkor a legérdekesebb a mese, az ezer éve nem használt játék(ok). Éhesnek nem éhes egyik sem, ám mihelyst mosakodásra, öltözködésre kerülne a sor, a fiaim azonnal előadják a hattyú halálát, s roppant idegesítő nyafogásba kezdenek, miszerint még reggelizni akarnak. A kedvencem az, amikor a négyévesem közli, ő egész éjjel nem evett, éhen fog halni. Aztán fogmosás helyett, rohangálás, mosógép „takarítás” következik, egyértelműen a fogkefével. Az öltözködést pedig a napi torna óra keretében végzik el, azaz két kör futás a lakásban, fél pár zokni felhúzása. Még egy kör, talán a bugyi is felkerül. Megejtenek egy kis szekrényre, asztalra mászást, trambulinozást, miközben próbálom Benire erőltetni a pólót, nadrágot. Milumnál szerencsére már rájöttem a titok nyitjára. Csupán annyit kell említenem, hogy ha nem öltözöl, én leszek az első. Hiszti, sikonga...

Ez a hét is elszaladt, s csak ma döbbentem rá, még egy nap sem írtam bejegyzést. Nyugtáztam magamban, jó, hát múlt héten kettőt is posztoltam, de nem, nem hagyott nyugodni a dolog, így végül mégis csak rávettem magamat a „pötyögésre”. Legutóbbi témám sokakat megérintett, s nagyon jól esett olvasni a visszajelzéseket. Látom, a daccal, a szinte mindennapos hisztikkel nem egyedül küzdök, de vajon hány anyuka ismeri a tökéletes módszert a „katasztrófa” elkerüléséhez, illetve elhárításához? Nos, szerintem egy sem, hiszen nincs az a tökéletes ötlet, ami minden gyereknél beválik. Mint sok anyuka, én is számos könyvet, internetes okítást elolvastam, s még több tanácsot meghallgattam, megfogadtam, részben vagy teljesen meg is valósítottam. Lássuk be, ahány iromány, szinte annyi ötletelés. Nekünk pedig el kell döntenünk, melyik mintát követjük, vagyis próbáljuk meg követni. Akarjuk-e egyáltalán valamelyik nagykönyv szerint nevelni, terelgetni gyermekünket? Akarunk-e adni mások javaslatair...