Ahol a gyermekkor újraéled

Mostanában nem írogattam, de sok minden történt velünk. Belesüllyedtünk viszont az elmúlt hetekben az unalmas hétköznapokba, de most összeszedtük magunkat, és kimozdultunk a szabadba, hátrahagyva a városi élet monotonitását, a beton dzsungel fullasztó hőségét. Igaz, nekem kicsit idegen a vidéki lét, mégis elvarázsol a nyugalom, ami átitatja a falvak, szőlősök, kiskertek csendes auráját. Eszembe juttatja a gyermekkorom vakációit, amikor nagyszüleinkkel szinte reggeltől estig a kiskertben tevékenykedtünk. A gyermeki vidámságot, az önfeledt játékot, a „birtokon” tett csatangolásokat, a játéknak tűnő kerti munkákat, amiket gyerekfejjel annyira lelkesen végeztünk, szerettünk. Habár nálam már akkor is jelentkezett az idegenkedés a „vidékiességtől”, mégis jóérzéssel tekintek vissza azokra az időkre, és örülök, hogy a gyermekeimnek is része lehet hasonló élményben.

Anyukám élettársának van egy kisebb területe Sótonyban. Ide kaptunk meghívást egy kis sütögetésre, grillezésre. A gyerekek nagyon élvezték a szabadságot. Tettek-vettek, fürödtek a kis medencében.

Habár délutánra eleredt az eső -amit a hirtelen jött forróság után egy cseppet sem bántunk-, ez nem tartotta vissza a fiúkat attól, hogy jól érezzék magukat. Milu füvet nyírt, gazokat szedett, bokrokat nyesett, na meg autót mosott 😂 Hát nem tudtam, sírjak vagy nevessek, amikor megláttam, nemcsak a papi kocsiját, hanem a miénket is “letakarította”. Poros-sáros-vizes kefével sikálta a kocsikat, az ablakokon sem belátni, sem kilátni nem lehetett. Az első pillanatban előbújni látszott belőlem a “gonosz, morcos anya” - ahogyan az elmúlt napokban Milán nevez -, de fújtam egyet, mint a dühös polip a mesében, és hagytam, hogy a dühömet elfújja a szél, olyan messze, amennyire csak lehet, s csak ennyit mondtam nevetve: “Köszi kisfiam, bàr kimondottan kértem, ne mosd le, szép munkát végeztél”. Fogtuk magunkat apával, és végül lemostuk az autót rendesen, így legalább azon kívül, hogy a gyerek szuperül érezte magát, mi is hasznosan töltöttük az időt.

Mivel nem bírom a kis viskókat, sem a méretük, sem a “jellegük”miatt, inkább én is kint játszottam a srácokkal, na meg Benóval a napernyők alatt lapítottunk 😁 Benett igazi vidéki vagánynak bizonyult, leszedett és megkóstolt mindent, mi a bokrokon és fákon terem 😂 

Apjuk meg utálja, ha fényképezem, de azért sikerült készítenem pár lesifotót 😊 Benus hazafelé elbólintott az autóban, Milu a nagyiékkal jött haza.

Gondolhatjátok, hogy este senkit sem kellett álomba ringatni. 😌 Reggel pedig kivételesen előbb ébredtem, mint a gyerekek, így nyugiban ihattam a kávémat, ami kivételes alkalom manapság.