Rea-listic

  Este 10 óra múlt, és még mindig - most már mondhatom, pontosabban írhatom, órák óta - a sötét szobában sírok. Hol jobban, hol kevésbé kap el a zokogás, sírás, sírdogálás. Egy rossz döntésemnek köszönhetően megalázó helyzetbe kerültem. Hibáztam, amikor úgy döntöttem, hogy tornáról hazafelé beugorhatnánk Benettnek új cipőt venni. S bár könnyű menetnek tűnt, hiszen már számos alkalommal voltam boltban gyerekekkel egymagam, rosszul sült el a dolog. Cipőt nézni még sosem voltam velük egyedül. Két kisgyerek mellett egy ilyen procedúrához elkél a segítség. Most megvolt, így kapva kaptam a lehetőségen. Máskor amúgy sincs nagyon rá mód, mivel napközben ovi, és a vásárlói csúcsforgalomban sem szerencsés beverekedni magunkat egy üzletbe. Utólag belegondolva, jobb is, hogy nem 20 ember szeme láttára borult ki a bili. Ez az egy is elég volt ahhoz, hogy a pocsék anya szerepből a nyomorult alá süllyedjek.  Szóval hibáztam, amikor nem voltam elég előrelátó, s nem számoltam az...

Ki vagyok én? Mire fel kezdtem el blogolni? Nem vagyok sztár, celeb, nem járok puccos partikra, sem fesztiválokra, mégsem telnek unalmasan a napjaim... Hogy miért nem? ANYA vagyok! 😏☺️ Ez bizony sokak számára nem tűnik érdekesnek, de nap mint nap szembesülök újabb dolgokkal, amiket eddig nem tudtam magamról vagy éppen egy aprócska kisember lenyűgöző bölcsessége tanít meg valamire, amire felnőtt fejjel fel sem figyeltem, pedig nagy igazság. Ők tanulnak tőlünk, mi, szülők pedig tőlük. Vannak vicces megnyilvánulások, vannak szomorúbb, embert próbáló pillanatok, napok, időszakok, amiket valamiféle csodának vagy éppen a humorérzékünknek köszönhetően átvészelünk.  A kulcsfigura állítólag a türelem, ami nálunk hiánycikk. 😂 Mindig mondom a srácoknak, a türelem nagy erény, csak éppen jóanyátok nem sokat kapott belőle, így ti sem sokat örökölhettetek, maximum apától. Nem árulok zsákbamacskát, nem fogok oldalakat “nyálban úszva”, habos-babos, rózsaszín felhőcskékbe burkolt ö...