Csak őszintén (a blogomról)
Ki vagyok én? Mire fel kezdtem el blogolni?
Nem vagyok sztár, celeb, nem járok puccos partikra, sem fesztiválokra, mégsem telnek unalmasan a napjaim... Hogy miért nem? ANYA vagyok! 😏☺️
Ez bizony sokak számára nem tűnik érdekesnek, de nap mint nap szembesülök újabb dolgokkal, amiket eddig nem tudtam magamról vagy éppen egy aprócska kisember lenyűgöző bölcsessége tanít meg valamire, amire felnőtt fejjel fel sem figyeltem, pedig nagy igazság. Ők tanulnak tőlünk, mi, szülők pedig tőlük.
A kulcsfigura állítólag a türelem, ami nálunk hiánycikk.😂 Mindig mondom a srácoknak, a türelem nagy erény, csak éppen jóanyátok nem sokat kapott belőle, így ti sem sokat örökölhettetek, maximum apától.
Nem árulok zsákbamacskát, nem fogok oldalakat “nyálban úszva”, habos-babos, rózsaszín felhőcskékbe burkolt ömlengésekkel teleírni (na jó, néha azért olyan is lesz 👼🏼), inkább a nyers igazságot - még ha fáj is - a magam ironikus szemléletével szeretném láttatni. Azokat a dolgokat, amikre senki nem készített fel, azokat, amik feketelevesként áztatják át az idilli képet a gyermekvállalásról, a gyermeknevelésről, a szülővé válásról, a felnőttek világáról. No és amit jelenleg mi is gyakorolunk, hogyan maradjuk anya és apa mellett nő és férfi, társ, barát! Mert bizony (MERTtel nem kezdünk mondatot!😂) nő vagyok, ízig vérig nő, aki meri vállalni a “szőke-énjét”, a küzdelmét térrel és idővel, a gyerekeivel, vagy csak egyszerűen a világgal! 😂
