Szavak nélkül

Van az úgy, amikor az ember nehéz napokat él meg. Amikor nem úgy alakul az élete, ahogyan eltervezi. Amikor semmihez sincs kedve, ereje, energiája. Amikor nem jönnek a szavak, pedig számtalan gondolat kavarog a fejében. Amikor képtelen érzéseit szavakba önteni. Amikor legjobban csak arra vágyik, csendben, egyedül, a gondolataival lehessen.

Én is így voltam ezzel a napokban. Annyi mindent szerettem volna írni, közölni veletek, kikiáltani a nagyvilágba az érzéseimet, hogy messze szálljanak, ki belőlem, soha vissza nem térve. A szavak azonban nem jöttek, pedig nálam ez ritka eset. Általában be nem áll a szám, és még oviba menet vagy boltban, sorban állás közben is pörögnek a gondolatok, s már látom is magam előtt, hogyan is foglalnám mondatokba az elmélkedéseimet, vagy éppen miként mesélhetnék el egy jó sztorit, olyan „Reásan”, a magam bolondos, ironikus látásmódjával, a dilijeimmel, a valóságot, ahogy van, ahogy vagyunk, ahogy vagyok.

Most viszont itt vagyok, napok óta agyalok, s igyekszem rávenni magamat az írásra, arra, hogy igenis átlendüljek ezen a passzivitáson, az önsajnálaton. Annyi minden történt, szuper, jó dolgok is, és én szinte észre sem vettem őket. Pedig ezek azok a dolgok, amik kizökkentenek a szürke hétköznapokból, ezek azok, amik bearanyozzák a napomat, amikért érdemes felkelni, amikért érdemes élni. Ezeket kellene mindig szem előtt tartani, s minden negatívumot szélnek kellene ereszteni.

Van az úgy viszont, amikor az embernek kell egy kis önsajnálat, egy kis depi, feldolgozás, az elsuhant álmok, tervek „meggyászolása”. Van az úgy, bizony! Adjunk magunknak időt a „gyászra”, hogy újra tiszta lappal indulhassunk, csak a jóra koncentrálva! Arra azonban ügyeljünk, ne süppedjünk bele az önsajnálkozásba, hiszen egyszer élünk (szar sablon duma, de így van😏😂)! Ráadásul valahol egyszer azt olvastam, rendíthetetlenül hinnünk kell a jóban, akarnunk kell, és elhinnünk, hogy megkapjuk, hogy megkaphassuk! Rajtam ne múljék! Ezennel elengedem az összes rosszat, és hatalmasra tárt karokkal és elmével várom a csodálatos dolgokat! Ki tart velem?