Nem ér nevetni!

Tudom, ha a szokásosnál korábban ébrednek a gyerekek, akkor annak biztosan rohanás lesz a vége, hogy beérjünk a bölcsibe, oviba. Valahogy ilyenkor a legérdekesebb a mese, az ezer éve nem használt játék(ok). Éhesnek nem éhes egyik sem, ám mihelyst mosakodásra, öltözködésre kerülne a sor, a fiaim azonnal előadják a hattyú halálát, s roppant idegesítő nyafogásba kezdenek, miszerint még reggelizni akarnak. A kedvencem az, amikor a négyévesem közli, ő egész éjjel nem evett, éhen fog halni.

Aztán fogmosás helyett, rohangálás, mosógép „takarítás” következik, egyértelműen a fogkefével. Az öltözködést pedig a napi torna óra keretében végzik el, azaz két kör futás a lakásban, fél pár zokni felhúzása. Még egy kör, talán a bugyi is felkerül. Megejtenek egy kis szekrényre, asztalra mászást, trambulinozást, miközben próbálom Benire erőltetni a pólót, nadrágot. Milumnál szerencsére már rájöttem a titok nyitjára. Csupán annyit kell említenem, hogy ha nem öltözöl, én leszek az első. Hiszti, sikongatás közben, de pikk-pakk magára húzza a kikészített ruhákat, és már az ajtóban sürget: „Anyaaaa! Már megint rád kell várni.”

Nos így történt ez a minap is. Nagy harc árán összekaptam a gyerekeket, na meg magamat is. Na de hol a cipőm?😱🤔😂 Van millió meg egy, de ha az a bizonyos nincs meg, amit aznapra elterveztem, komplett ruhacserét kell végeznem, az pedig nem fér már bele az időnkbe. „Benett futkározott vele este”- közli a nagyfiam. „És hol vaaaan?”- kérdem ingerülten. „Azt nem tudom.” Benett persze nem válaszol. Nyújtja felém vigyorogva a játszótéri sportcipőmet. „Nem, nem az kell, hanem a fekete. Hova tetted?” Természetesen válasz az nem érkezik, csak kajánul vigyorog rám. Felhívom az apjukat, mit tud az esetről. Naná, hogy semmit.😏😂 Milán átkutatja a szobát, amíg én a többi helyiséget. Indulnunk kellene, de sehol sincs. Végül mégis csak előkerül a gyerkőcök kisházából, a „plüss erdőből”. Rendben, irány a kocsi, mehetünk. Persze, a szemközti ház egyáltalán nem kedves lakója úgy mögém állt, alig tudtam kiállni a parkolóból, főleg, hogy az út másik oldalán egy másik autó szintén szabálytalanul parkolt. 😠Kicsit megkésve, de letettem a fiúkat, s gondoltam, ha már így egyedül vagyok, gyorsan megejtem a bevásárlást is a vacsorához.

Jövök ki a boltból, felpakolva. Nézem az autóm, be van horpadva az eleje. 😱 Tiszta idegesen kutatom a táskámból a telefonom, nyitnám az ajtót, nem nyílik. Már hívnám is a párom. Erre elnézek jobbra, ott áll az én kocsim😂😂😂 Hát ilyen nincs! Most erre mit mondjak, nagy kő esett le a szívemről, ugyanakkor tiszta hülyének éreztem magamat. Egy pasi meg a dohánybolt előtt ott röhögött rajtam 😂😂😂 Azt mondja, van, ilyen 😂 Lehet, az övé volt? Zavaromban meg sem kérdeztem 😂😂 Hát ennyit a nehezen induló napokról!