Rea-listic

Mindig irigykedve hallgattam a sztorikat, amiket anyukák meséltek a játszótéren egymásnak. Az én fiam ezt mondtam, az én lányom azt mondta...s jobbnál jobb vicces mondatok hagyták el a szájukat. Amikor Milu megszületett alig vártam, hogy kimondja az első szavait. Okos, értelmes kisfiú lévén (mi más is lehetne, hiszen az én fiam 😂 ) meg is szólalt 8 hónaposan: hinta! Én pedig repdestem a boldogságtól, milyen kis zseni az én gyermekem. Aztán Milánom úgy döntött, sztrájkba fog és némasági fogadalmat tesz. Hónapokig egy árva szót nem szólt, aztán lassacskán gyarapodtunk eggyel-eggyel, mint az anya, labda, NEM, de igazából a nagy áttörés elmaradt. A fiam mutogatott, őőő-zött, s dühöngött, ha nem értettük meg. Ekkora már elmúlt két éves. Nagyon aggódtam, így védőnőnkkel konzultálva megkerestünk egy szakembert. Mire időpontot kaptunk, megszületett a kistesó is. Milus szókincse hirtelen kibővült a “nem kell” és a “nem akarom” kifejezésekkel. Nincs is szívbemarkolóbb annál, minthogy a g...

Mivel a napokban minket is utolért a fránya betegség, nem nagyon volt sem időm, sem energiám írni. A fiúk matricaként tapadtak rám, hol felváltva, hol egyszerre. Első nap, a gyakorlott jógások is megirigyeltek volna a felvett pozíciókért, és az azokban eltöltött időért. Benett ugyanis kizárólag az ölemben volt hajlandó aludni, ám különleges alvópózairól ezúttal sem volt hajlandó lemondani, így töltöttem el másfél-két órát mozdulatlanul, szinte lélegzetvisszafojtva. Aztán akrobata üzemmódban kikeveredtem a gyerek alól, egy gyors pisit megejtve, de az alatt az egy perc alatt azonnal magához tért a lelkem, és szívszorító sírás közepette visszaférkőzött az ölembe. Mindent a gyerekért jelszóval, persze, hogy megadtam magam, nem is nagyon próbálkoztam már az ágyba letenni. Aztán felkelt a bátyja, bebújt öcsi mellé az ölembe, így már hárman vackoltunk tovább apa forgószékében. Aznap Benus vagy háromszor hányt le, másnap szintén, de akkor már fogtam reggel a két gyereket, és anyukámmal együ...

Mindig is úgy terveztem, hogy nekem csodaszép, loknis hajú, hatalmas, kék szemű lányom lesz. A hatalmas szem oké, stimmel. Számomra csodaszép, sőt tökéletes, így az is, csak éppen varázslatos barna szemű, huncut kukacosom született lassan már 5 éve, aztán még egy két évvel ezelőtt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer fiam lesz. Azt meg aztán végképp nem, hogy kettő is, lányom pedig egy szál sem! Na de ma màr el sem tudnám képzelni másként a családunkat! Ha jobban belegondolok, olyan 10-20év múlva még hálás is lehetek a sorsnak. 😁 A lányos anyuk és apuk tudják jól, miért. 😂 Természetesen én úriembernek nevelem a fiaimat, de ki tudja, mit hoz a sors. Jelenleg a szemük sem áll jól. Angyali pofijú, humorzsákok, akik fél perc alatt bárkit levesznek a lábukról. Vesztükre engem nem... na jó, nem mindig, de többnyire igen 😊   Próbáltàl már egy vigyorgó kétévest megdorgálni? Mondjuk azért, mert egy távirányítóval csapkodva próbálta felébreszteni az apját vagy mert egy fél tányér...

Ki vagyok én? Mire fel kezdtem el blogolni? Nem vagyok sztár, celeb, nem járok puccos partikra, sem fesztiválokra, mégsem telnek unalmasan a napjaim... Hogy miért nem? ANYA vagyok! 😏☺️ Ez bizony sokak számára nem tűnik érdekesnek, de nap mint nap szembesülök újabb dolgokkal, amiket eddig nem tudtam magamról vagy éppen egy aprócska kisember lenyűgöző bölcsessége tanít meg valamire, amire felnőtt fejjel fel sem figyeltem, pedig nagy igazság. Ők tanulnak tőlünk, mi, szülők pedig tőlük. Vannak vicces megnyilvánulások, vannak szomorúbb, embert próbáló pillanatok, napok, időszakok, amiket valamiféle csodának vagy éppen a humorérzékünknek köszönhetően átvészelünk.  A kulcsfigura állítólag a türelem, ami nálunk hiánycikk. 😂 Mindig mondom a srácoknak, a türelem nagy erény, csak éppen jóanyátok nem sokat kapott belőle, így ti sem sokat örökölhettetek, maximum apától. Nem árulok zsákbamacskát, nem fogok oldalakat “nyálban úszva”, habos-babos, rózsaszín felhőcskékbe burkolt ö...