Rea-listic

„Kitört” a nyár, pontosabban a vakáció, a gyerekeknek. Mi, felnőttek pedig kössük fel a gatyánkat! Aki dolgozik, azért, aki nem, az meg azért. Igazán remek szervezőnek kell lenni ahhoz, hogy a szülők tökéletesen kilogisztikázzák a nyári leállás alatti gyerekfelügyeletet, főleg, ha a család együtt is eltöltene egy pár napot a nyár folyamán. Az évek múlásával már talán rutinosabbá válik az év ezen időszaka is, de a „programozás” gyakran fejtörést okozhat. Hiába szeretnének gyermekeink minden nap reggeltől estig a strandon játszadozni, egy idő után az is unalmassá válna, s nem utolsó sorban sokak pénztárcája sem állná a sarat hosszútávon. S mi van, ha az időjárás annak ellenére, hogy nyár van, a bolondját járatja velünk? Ahogy a napokban is.😌 Péntekkel lezárult az idei tanév, s már másnapra az időjárás is bemondta az unalmast. Ráadásul a hétvégén ismét felütötte a fejét a családunkban egy hányásos vírus is, így nem csak a borongós, esős idő miatt szorultunk a lakásba, hanem kénytelen...

Idén biztosan nem villantok a strandon kockahasat, de rajta vagyok az ügyön. Elszántság pipa, már csak a megvalósítás várat magára, amihez kell némi kitartás. Pár hónapja futok, tornázom, ismerkedem a jógával. Jelentem, napról napra jobban bírom a megmérettetéseket. Persze, mint minden anyánál, van, hogy nálam is borul a napi program, és nem tudom, olyan ütemben tartani a terveimet, ahogyan szeretném, de ez nem tántorít el. Nem, nem fogok ódákat zengeni arról, hogyan és mit kell tenned (nem vagyok tréner, sem sportoló, sem egyéb menőség), de pár dologra szeretném felhívni a figyelmedet! 1. Határozd el magad! Első és egyik legfontosabb az elhatározás, az, hogy eldöntsd, vége a punnyadásnak, változtatsz az életeden, az életformádon. 2. Cél Legyen pontosan meghatározott célod, mit szeretnél elérni. Ezt mindig tartsd magad előtt! Haladj lépésről lépésre, és emlékeztesd magadat rá - mintegy motivációként -, ha elfelejtenéd, mit és miért akarsz elérni. S ha ...

Ismét beigazolódott a mondás, miszerint ember tervez, Isten végez. Gondoltam, a pünkösdi hosszú hétvégén a családé, a gyerekeké lesz a főszerep. Milum péntektől már nem volt oviban. Elterveztem, csinálunk egy anya-fia édeskettes napot. Másnap úgyis névnapja volt, így meglepi programmal, játszóházi kalanddal ütöttük el az időt. Mindig lenyűgöz a mérhetetlen energiája, aktivitása. Ezúttal a szokásosnál viszont csendesebb, nyugisabb volt. Több mint fél órát töltött a favonatokkal, de úgy tűnt, jól érezte magát, rengeteget ugrált a trambulinokon, az ugrálóváron, és élvezettel vette az akadályokat a labirintusban. Este azonban már panaszkodott, fáj és megy a hasa. Reggel fél 5 fele Benett ébresztőt fújt. Ébresztette a bátyját is, aki gyanúsan csendben lapított, majd öklendezésre és egy hangos “boára”ugrottam ki az ágyból, mint akit a vészsziréna a csatatérre vezényelt. Három óra sem telt el, ébresztettem az apjukat, beviszem Milut az ügyeletre. Alig két óra alatt a fiamnak semmi szín...