Rea-listic

Van az úgy, amikor az ember nehéz napokat él meg. Amikor nem úgy alakul az élete, ahogyan eltervezi. Amikor semmihez sincs kedve, ereje, energiája. Amikor nem jönnek a szavak, pedig számtalan gondolat kavarog a fejében. Amikor képtelen érzéseit szavakba önteni. Amikor legjobban csak arra vágyik, csendben, egyedül, a gondolataival lehessen. Én is így voltam ezzel a napokban. Annyi mindent szerettem volna írni, közölni veletek, kikiáltani a nagyvilágba az érzéseimet, hogy messze szálljanak, ki belőlem, soha vissza nem térve. A szavak azonban nem jöttek, pedig nálam ez ritka eset. Általában be nem áll a szám, és még oviba menet vagy boltban, sorban állás közben is pörögnek a gondolatok, s már látom is magam előtt, hogyan is foglalnám mondatokba az elmélkedéseimet, vagy éppen miként mesélhetnék el egy jó sztorit, olyan „Reásan”, a magam bolondos, ironikus látásmódjával, a dilijeimmel, a valóságot, ahogy van, ahogy vagyunk, ahogy vagyok. Most viszont itt vagyok, napok óta agyalok, s i...

Tudom, ha a szokásosnál korábban ébrednek a gyerekek, akkor annak biztosan rohanás lesz a vége, hogy beérjünk a bölcsibe, oviba. Valahogy ilyenkor a legérdekesebb a mese, az ezer éve nem használt játék(ok). Éhesnek nem éhes egyik sem, ám mihelyst mosakodásra, öltözködésre kerülne a sor, a fiaim azonnal előadják a hattyú halálát, s roppant idegesítő nyafogásba kezdenek, miszerint még reggelizni akarnak. A kedvencem az, amikor a négyévesem közli, ő egész éjjel nem evett, éhen fog halni. Aztán fogmosás helyett, rohangálás, mosógép „takarítás” következik, egyértelműen a fogkefével. Az öltözködést pedig a napi torna óra keretében végzik el, azaz két kör futás a lakásban, fél pár zokni felhúzása. Még egy kör, talán a bugyi is felkerül. Megejtenek egy kis szekrényre, asztalra mászást, trambulinozást, miközben próbálom Benire erőltetni a pólót, nadrágot. Milumnál szerencsére már rájöttem a titok nyitjára. Csupán annyit kell említenem, hogy ha nem öltözöl, én leszek az első. Hiszti, sikonga...