Rea-listic

Riszálok így is, úgy is! Ez lehetne a hónap mottója. Apja fia! Igazi kis zeneőrült manót csöppentett le az ég kis családunkba. Dobolást hall vagy egy jó ritmusú zenét, s már indul is a risza, avagy - ahogy felénk mostanság, "babanyelven" mondják- a tánci-tánci, hozzá fülig érő vigyorral és sokszor hangos sikítozással. Na meg persze futunk is bőven! Leginkább mi, felnőttek a kis Louis Spyridon után. Igaz, sportágat még korai neki választani, de ha nem futó,  akkor bizonyára focista vagy kézis lesz, mivel már most a sprintelés és a labda bűvöletében èl. Ez utóbbit biztosan nem tőlem örökölte, így újfent azt mondhatom -csak győzzem ismételni magam-, apja fia!❤️... Írtam ezt, 5 évvel ezelőtt, a facebook szerint, s ha a face azt írja, bizonyára úgy is van 😁 a "nagytestvér" mindent lát, és nem felejt. Eltelt 5 év, de én sem felejtek. Még mindig emlékszem a husis kezeire, az akkori kedvenc zenéire, a huncut mosolyára. Eltelt 5 év, a husi eltűnt, a zeneőrület mara...

  Este 10 óra múlt, és még mindig - most már mondhatom, pontosabban írhatom, órák óta - a sötét szobában sírok. Hol jobban, hol kevésbé kap el a zokogás, sírás, sírdogálás. Egy rossz döntésemnek köszönhetően megalázó helyzetbe kerültem. Hibáztam, amikor úgy döntöttem, hogy tornáról hazafelé beugorhatnánk Benettnek új cipőt venni. S bár könnyű menetnek tűnt, hiszen már számos alkalommal voltam boltban gyerekekkel egymagam, rosszul sült el a dolog. Cipőt nézni még sosem voltam velük egyedül. Két kisgyerek mellett egy ilyen procedúrához elkél a segítség. Most megvolt, így kapva kaptam a lehetőségen. Máskor amúgy sincs nagyon rá mód, mivel napközben ovi, és a vásárlói csúcsforgalomban sem szerencsés beverekedni magunkat egy üzletbe. Utólag belegondolva, jobb is, hogy nem 20 ember szeme láttára borult ki a bili. Ez az egy is elég volt ahhoz, hogy a pocsék anya szerepből a nyomorult alá süllyedjek.  Szóval hibáztam, amikor nem voltam elég előrelátó, s nem számoltam az...