Hol jártál, amikor vártalak?
Végre vége az év végi hajrának, a Karácsony előtti nagy rohanásnak, kapkodásnak. Ma van az első nap, hogy nem mentünk sehova látogatóba, s hozzánk sem érkezett senki sem. Pontosabban a gyerekek ma is csavarogtak, így kettesben maradtunk az apjukkal. Gondoltam, jut egy kis szusszanásnyi időm a karácsonyi rezümére. Jelentem, nem sok jutott rá. Kihasználtuk a ritka, kettesben tölthető időt. Mostanában elhanyagoltam az írást, de az élet olykor felülírja a terveket. Nehéz évet tudhatunk magunk mögött, s ami éltet, hogy itt vagyunk egymásnak mi, négyen. Támogatjuk egymást, támaszt nyújtunk a bajban, és együtt is mászunk ki a mély gödörből, amibe a sors lök minket időnként. Talán ezért is alakult úgy, hogy idén valahogy elmaradt az izgatott készülődés, az ünnepet megelőző lelkesedés. Eddig minden évben lázasan tervezgettem már hónapokkal Karácsony előtt az ajándékokat, az ünnepi menüt, most viszont utolsó pillanatban egyszerre rendeltünk meg mindent a netről, s egy röpke pil...